Horror kör

Este van, este van: ki-ki kiskocsmában,

Feketén bólingat a részeg pofája.

Zúg a részeg ember, neki megy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi görögnek,

Lomha földi perzsák szanaszét görögnek.

Csapong a denevér és a repülőkutya,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi csontváza.

Udvaron piroslik vére egy tehénnek,

A denevér éppen az imént szívta meg.

Csendesen tűri,igen jámbor fajta,

Pedig az éhes denevér nagyokat szív rajta.

Ballag egy bika is, lustálkodni restell,

Óvakodva lépked, kidülledt szemekkel.

Meg-megáll, körülnéz: most kapcsol hirtelen,

Egy iramodással a tehénnél terem.

Nyitva áll az ajtó tüzelő kilinccsel,

Oly hívón világít a ház fénye.

Ajtó előtt repül egy repülőkutya,

Ereszre a lábát és csüng lefelé a bestia.

Benn egy denevér kiszívja a véret,

Korgó gyomrának enged inni egyet.

Aztán elvegyül a kísértetházban,

És a vérszívók közé elássa a házat.

Egy repülőkutya a tűztől Red Bull szárnyakat kap,

Ő a legveszedelmesebb az hajnali holdban.

Fogakat élesít, új napra készen,

Csak simítás a híja, s reggel ünnep lészen.

Körül csak vértócsák, rémtörténet mellett:

,,Vérrel teli embert vagy papot kiszemelget.''

Vérből időnként szájba szívnak sokat,

Az adja nekik a gömbölyű hasakat.

A legkisebb denevér vért kér és majszol,

Szárnyakat csapkod néha, vérkígyókat rajzol.

Vért szűr a nagyobbik, nem ügyelve másra,

E denevérből vérszűrő lesz, akárki meglássa.

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a denevér nem szűrésen kapkod.

Jobban kedveli a vért, szívásokat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a foga a repülőkutyának,

Szögre van akasztva véres bundája.

Kutat a denevér, örülne, ha benne,

Madárlátta, véres húsdarabot lelne.

Rettentve ordít fel, amelyik belenyúl:

Jaj! Valami fény! Vagy ha nem, hát kisnyúl.

Lesz öröm, levegőt sem tudnak venni az éjjel,

Kínálják a gyomrukat nyuszika vérrel.

A gazda pedig mond egy véres jó estét,

Lecsüng, hogy pihenjen a boldog estén.

Véres száját megtörli szárnyával,

Véres az is, de nem baj.

De amint körülnéz a víg denevéren,

Sötét arcán pereg le a vércsepp.

Kicsi, fehér fogát a nyúlba merítit,

Az édes vér íze mosolyra deríti.

Nem késik azonban a finom Red Bull,

Attól repül a gazd, az úr.

Kiteszi középre a hagymás véret,

Ahhoz tálalja fel az étket.

A denevér evett, a kutya az éhes,

De a férj iszik: ,,Nyami, a vér édes.''

Jobb ízű a vér, ha mindnyájan isznak,

A hagymás vér fölé odahajolnak.

De vajon ki zörget? Nézz ki fiam, hátha

Valami tehén kér helyet éjszakára.

Miért ne fogadnánk be, ha kajánk már nincsen,

Mennyit szenvedünk mi, gyomrunkban vér nincsen.

Vissza jő a denevér, a tehént behíván,

Kiszívják a vérét mielőtt jó éstét kiván.

Isten áldja meg a kendtek vérét is,

Úgy szívja ki még az emberét is.

Dícséri a gazda: ,,Finom volt a vére,

Tölts a pohárba, amennyi elég lesz!''

,,Akkor igyunk szépen, hogy örüljön a gyomrunk,

Örül az könnyen, élesítsük fogunk.''

Éhünk a nagy hús kívánatos ízzel,

Szomjunkat a borjú csillapítja vérrel.

Szavuk sem igen van azalatt míg isznak,

Természete ez már a repülőkutyáknak.

De amikor aztán a vacsorának vége,

Nem véres helyen áll a denevér beszéde.

Megered lassanként, mint a vértócsa,

Minél pirosabb lesz, annál inkább furcsa.

Az idősebb denevér leteszi a szűrőt,

Véres arcával fentebb-fentebb repül.

És mihelyt a denevér megáll a repülésben,

Repül még egy kört, szárnyat csapkod szépen.

,,Nem repülés az gyermek!'' Így szól az apja,

Rátekint egy másikra és tovább folyatatja.

Néma szidások függenek a szaván,

Mind az összes denevér ott ül a szalmán.

Ez, mikor nem hallják és mikor nem látják,

Repül még egy kört, kergetve a macskát.

Elkapja a macskát, kiszívja a vérét,

Vár még egy órát, majd lehúzza a bőrét.

Hajnal van, hajnal van: a fény is világít,

Kezdi villogtatni véres sugarait.

A denevér is álmos, sok kiszívott vérrel,

Félrebillent foggal a nyuszi bőrében.

Gyéren szól a gazda, s rá nagyokat horkol,

Közben-közben csupán a fény pislákol.

Majd lábukkal megfogják az eresz alját,

S átveszi egy kakas véres birodalmát.